Egy nap Hamupipőke úgy döntött, nem dolgozik többé gonosz testvéreinek és világgá megy. Hosszú vándorútjára egyetlen társául a kedves gerle szegődött, útravalóul csak egy kis kenyérkét vitt magával.

Egy nap egy városkába ért, ahol egészen különös lények laktak. A kanyarós utcákon, a tereken s az égen papírsárkányok mozogtak mindenfelé. Volt köztük egészen pici és volt több méteres. Hamupipőke nem tudta mit tegyen. Éhes volt és legfőképpen fáradt, amikor a gerle magasba szökkent, és fülön, illetve száron csípett egy nagy, pillangó formájú papírsárkányt, aki prüszkölve és fújtatva leereszkedett Hamupipőke elé. „Ki vagy te, aki hívatlanul és roppant szemtelen módon elém merészkedik?” – szólt dörgedelmesen. „Nem volt szándékomban megsérteni kedves papírsárkány! Bocsásd meg nekem, de olyan régóta vagyok úton, annyira elfáradtam, ha lehetne, megpihennék egy keveset hajlékotokban.” „A mi hajlékunk a csillagos ég! Botor leány. De nem bánom, egy éjszakát és egy napot itt tölthetsz, de aztán menned kell.” – szólt az ítélet. „Amiért azonban megengedjük neked, hogy nálunk aludj, cserébe holnap meséld el életed történetét!”

Szeretnéd Te is hallani? Légy te is a vendége Hamupipőkének és a papírsárkányoknak..

Megrendelem!